Bábkatalógus

Szerepelt Az ember tragédiája előadás díszlet látványában

Toldi

bábjáték két részben

Rendezőasszisztens: Pálffy Éva

Szereplők:

Toldi Miklós                                              Frigyes Hugó

Toldi György                                             Bánky Róbert

Lajos király                                                 Mult István

Toldi Lőrincné                                          Vadnay Tünde

Piroska                                                        Halmay Izolda

Bence                                                          Vanyó János

Csepü                                                          Dörögdy Miklós

Kánya                                                          Domonkos Béla

Kocsmárosné                                           Román Kati

Mikola, cseh vitéz                                   Vanyó János

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon:

Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem

Majd kilenc-tíz emberöltő régiségben…”

Arany Toldijának kezdő sorai vezetik be az Állami Bábszínház Toldi-előadását is. Jékely Zoltán, a bábszínpadi változat írója sok helyütt megőrizte az eredeti mű sorait, gondolatait, hogy a színház hat-tíz éves nézőit bevezesse abba a világba, amellyel törvényeinek megfelelően új figurák – Csepü és Kánya, Toldi Bence, Miklós öreg szolgája nagyobb szerepet kap. Ugyanakkor hiányzik a fiait sirató özvegy és Miklós találkozásának epikus jelenete.

A bábjáték első felvonása követi Arany művének fonalát. Ahogy Aranynál, úgy a bábszínpadi változatban is lépésről lépésre sodródik Miklós az akaratlan gyilkosságba. Találkozása és harca a farkasokkal úgy vetíti előre a későbbi bajvívást, mint az eredeti műben, azonban Toldi György „El kell fogni nyomban” parancsa személyessé válik, az üldözők arcot kapnak: a Toldival korábban is ingerkedő Csepü és Kánya ered Miklós után a nádasba. Ők keltik György előtt Miklós halálhírét, amitől a „rókalelkű bátya” megnyugszik. De csak addig, amíg meg nem látja az ágyára tett elpuszított farkasokat, Miklós kemény „üzenetét”.

A második felvonásban a mese tovább követi Arany Toldiját. A bika megfékezése és Rozgonyi Piroska életének megmentése után talál újra Miklósra Csepü és Kánya. Elfogni nem tudják, csak szemtanúi Bence és Miklós találkozásának és annak, hogy Miklós most már kiállhat viadalra, hiszen van pénze ruhára, fegyverre. A csapszékben, ahová Csepü és Kánya követi őket, kerül sor a végső leszámolásra Miklós és György emberei között. Másnap küzd meg Miklós a cseh bajnokkal, s mikor az orvul rátámad, megöli. Lajos király megkegyelmez Miklósnak, mert világossá vált számára, hogyan sodródott a „parasztént nevelt” Toldi-fiú a gyilkosságba. Arany soraival zárul a hősi bábjáték.

„Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,

Nem az örökségen civódó gyermeket:

De, kivel nem ér föl egész a világ ökre,

Dicső híre-neve fennmaradt örökre.”