Bábkatalógus

Szereplők:

Bair, pásztor                          Lázár Gida

Gombo, nagybátyja               Bató László

Vándor                                   Galamb György

Galszán, gazda                       Leviczky Andor

Felesége                                 Könyves T. Erzsi, Györkös Katalin

Ceren, öregember                  Óhidy Lehel

Janzsima, a leánya                 Szöllősy Irén

Bíró                                        Lázár Gida

Láma                                      Dalmady Géza

Történet:

1. felvonás.

Bair, a szegény pásztorlegény, három évi szolgálat után elhatározza hogy visszatér nagybátyja jurtájába. Gazdája, a gazdag Galszan, sokalja járandóságát, a 16 ezüstöt s , avaszkodással csak két-két pénzt fizet ki néki. Mikor Bair követeli bére teljes összegét, szolgáival kidobatja jurtájából.

Az eszméletlen Bairra a Vándor talál reá – egy bölcs öregember – s egy bottal ajándékozza meg, amely majd elvezeti Bairt az aranynyárfához, melynek tövében a csodálatos fazék van elásva: kétszeresen ad vissza mindent. Amit belédobnak. Bair megleli a fazekat, de meg se tudja mozdítani. A puszta felől egyszerre rémült jajveszékelést hall: egy fiatal fut feléje, nyomában egy hatalmas farkas. Bair megküzd a farkassal, agyonüti. A fiúnak megtetszik a lány, a lánynak a fiú. Közben megérkezik a lány apja is. Ceren, éppen Galszanhoz hajtja egyetlen  kecskéjét adóság fejében. Bair másik kecskét, új gúnyát ajándékoz néki, a fazék jóvoltából. Mikor elválnak, Janzsima – a lány – virágot nyújt át Bairnak. S most már a fiú se érzi nehéznek a fazekat: könnyebb az, mint a madártoll.

II: felvonás

Galszán és felesége, felháborodva tapasztalják, hogy a szegények, kiket eddig nyakló nélkül uzsorázhattak, feléjük se néznek kölcsönért. Megtudják, hogy Bair segíti jómódhoz a szegényeket. Galszan ravasz cselt eszel ki: megvásárolja Ceren kopott gyúnyáját, maga húzza fel s Bair jurtájába megy. Bair hazaérkezik, közelben rejtőzködő szolgáival elfogatja és indul, hogy a bírónál magáénak ítéltesse a fazekat.

III. felvonás:

    A bíró nem hajlandó ingyen Galszan javára ítélkezni: a hókusz-pókusz, mely az ítélkezést megelőzi, csak arra jó, hogy minél több pénzt húzasson ki Galszan zsebéből, S ez sikerül is. Viszont a fazék Galszáné.

Bair azonban bosszút esküszik: elhatározza, hogy a fazekat örökre bezárja. Csak egy hiba: a varázsszót elfelejtette. Rá se hederít a készülő viharra: indul, hogy megkeresse a Vándort. Janzsima kíséri el a veszélyes útra. Közben Galszan és felesége éjt nappá téve a fazék mellett ülnek és gyűjtik az aranyat. A szegények, az időközben haztért Bairral és Janzsimával elhatározzák, hogy leszámolnak Galszannal. De mire a díszes jurtához érnek, már a bírót is ott találják. A szegények tömege láttán a két veszekedő pénzes-zsák egyszeribe kibékül, s hogy többségüket biztosítsák, maguk ugrálnak be a fazékba. S mikor mind benne vannak: Bair kimondja varázsszót, mely a fazekat örökre bezárja.

Bair és társai mélyen a földbe ássák a fazekat. Akik benne vannak, azokért úgyse kár, a fazékra pedig dolgos embernek nincs szüksége: munkából terem a jólét s nem a csodából. Bair és Janzsima lakodalma egyben az elnyomóitól megszabadult nép örömünnepe is.