Szereplők:
Bair, pásztor Lázár Gida
Gombo, nagybátyja Bató László
Vándor Galamb György
Galszán, gazda Leviczky Andor
Felesége Könyves T. Erzsi, Györkös Katalin
Ceren, öregember Óhidy Lehel
Janzsima, a leánya Szöllősy Irén
Bíró Lázár Gida
Láma Dalmady Géza
Történet:
Bair, a szegény pásztorlegény, három évi szolgálat után elhatározza hogy visszatér nagybátyja jurtájába. Gazdája, a gazdag Galszan, sokalja járandóságát, a 16 ezüstöt s , avaszkodással csak két-két pénzt fizet ki néki. Mikor Bair követeli bére teljes összegét, szolgáival kidobatja jurtájából.
Az eszméletlen Bairra a Vándor talál reá – egy bölcs öregember – s egy bottal ajándékozza meg, amely majd elvezeti Bairt az aranynyárfához, melynek tövében a csodálatos fazék van elásva: kétszeresen ad vissza mindent. Amit belédobnak. Bair megleli a fazekat, de meg se tudja mozdítani. A puszta felől egyszerre rémült jajveszékelést hall: egy fiatal fut feléje, nyomában egy hatalmas farkas. Bair megküzd a farkassal, agyonüti. A fiúnak megtetszik a lány, a lánynak a fiú. Közben megérkezik a lány apja is. Ceren, éppen Galszanhoz hajtja egyetlen kecskéjét adóság fejében. Bair másik kecskét, új gúnyát ajándékoz néki, a fazék jóvoltából. Mikor elválnak, Janzsima – a lány – virágot nyújt át Bairnak. S most már a fiú se érzi nehéznek a fazekat: könnyebb az, mint a madártoll.
II: felvonás
Galszán és felesége, felháborodva tapasztalják, hogy a szegények, kiket eddig nyakló nélkül uzsorázhattak, feléjük se néznek kölcsönért. Megtudják, hogy Bair segíti jómódhoz a szegényeket. Galszan ravasz cselt eszel ki: megvásárolja Ceren kopott gyúnyáját, maga húzza fel s Bair jurtájába megy. Bair hazaérkezik, közelben rejtőzködő szolgáival elfogatja és indul, hogy a bírónál magáénak ítéltesse a fazekat.
III. felvonás:
A bíró nem hajlandó ingyen Galszan javára ítélkezni: a hókusz-pókusz, mely az ítélkezést megelőzi, csak arra jó, hogy minél több pénzt húzasson ki Galszan zsebéből, S ez sikerül is. Viszont a fazék Galszáné.
Bair azonban bosszút esküszik: elhatározza, hogy a fazekat örökre bezárja. Csak egy hiba: a varázsszót elfelejtette. Rá se hederít a készülő viharra: indul, hogy megkeresse a Vándort. Janzsima kíséri el a veszélyes útra. Közben Galszan és felesége éjt nappá téve a fazék mellett ülnek és gyűjtik az aranyat. A szegények, az időközben haztért Bairral és Janzsimával elhatározzák, hogy leszámolnak Galszannal. De mire a díszes jurtához érnek, már a bírót is ott találják. A szegények tömege láttán a két veszekedő pénzes-zsák egyszeribe kibékül, s hogy többségüket biztosítsák, maguk ugrálnak be a fazékba. S mikor mind benne vannak: Bair kimondja varázsszót, mely a fazekat örökre bezárja.
Bair és társai mélyen a földbe ássák a fazekat. Akik benne vannak, azokért úgyse kár, a fazékra pedig dolgos embernek nincs szüksége: munkából terem a jólét s nem a csodából. Bair és Janzsima lakodalma egyben az elnyomóitól megszabadult nép örömünnepe is.
Rendező: | Szegő Iván |
Darab: | Csodafazék |
Szerzők: | P.G. Malrajevszkij - Szegő Iván - Mészöly Miklós |
Báb: | Gábor Éva |
Díszlet: | Gábor Éva |
Zene: | Ránki György (Kossuth-díjas) |
Bemutató: | 1951. V. 12. |
Báb adatok: | Gapitos, pálcás báb, mintázott papírmasé fej, olajjal festett, szőrme kucsma, zsinór bajusz, mintázott, papírmasé mellkas, gapitos alapszerkezet, fenyő váll lap, fa szerkezetes karok, faragott fa kezek, steppelt vászon felső, szőrmével, vászon ing, fém gombok, textil öv, vászon stucni. |
L.Sz.: | 2018.1951/05.02. |