Pygmalion kiváló athéni szobrász Chloé nevű fiatal modellről egy csodaszép szobrot készít, amelyet Galateának nevez el. Minthogy minden művész kicsit bolond is, nem lehet rossz néven venni tőle, hogy a szobor jobban megtetszik neki, mint az eredetije: beleszeret Galateába, a kis Chloé legnagyobb szomorúságára, minthogy ő viszont Pygmalionba szerelmes, reménytelenül.
A szobrász halálosan féltékeny szobrára, még megtekinteni sem engedi. Midast, a híres athéni műpártoló bankár-uzsorást is kidobja. Az istenekhez fohászkodik, hogy keltsék életre Galateát. Imája nyomán, össze is ül az olymposi értekezlet, Zeus főisten és a társistenek részvételével és hosszú vita után úgy döntenek, hogy teljesítik Pygmalion kérelmét. Határidő: még aznap: Felelős: Pallas Athene.
Galatea a szépséges szobor, tehát megelevenedik, de nincs sok köszönet benne. Az istenek csak életet adtak neki, de szívet nem, érthető hát, hogy legevesebbet alkotójával és szerelmesével, Pygmalionnal törődik. Annál inkább megtetszik neki Ganimedes, a szobrász fiatal szolgálja, és hol őt csábítja, hol Midast, a bankárt, akinek élőben még jobban tetszik Galatea, mint szobor korában. A féltékeny Pygmalion udvarlás közben kapja rajta az uzsorást, és hatalmas botrányt rendez.
Rendező: | Apáthi Imre |
Darab: | Szerelmes Istenek |
Szerzők: | Darvas Szilárd - Gádor Béla |
Báb: | Szűr-Szabó József |
Díszlet: | Köpeczi-Bócz István |
Zene: | Franz Suppé |
Bemutató: | 1955. V. 20. |
Báb adatok: | mintázott fej, faragott fa kezek, zsinór haj, selyem |
L.Sz.: | BB-ÁB/1955.6-Ch |