Szerelmes Istenek - vidám, zenés szatíra

Zenéjét bábszínpadra alkalmazta: Wenninger László

Szobrász: Bródy Vera és Jakab Gyula

Darvas Szilárd és Gádor Béla zenés szatírája az antik Görögországban játszódik, abban a korban amikor a néphit szerint az istenek az Olymposon laktak. Onnan jártak le időnként, hogy beleavatkoznak az emberek ügyes-bajos dolgaiba, furcsa bonyodalmakba s nem egyszer szerelmi kalandokba keveredjek.

A történet maga a közismert Pygmalion-monda.

Pygmalion kiváló athéni szobrász Chloé nevű fiatal modellről egy csodaszép szobrot készít, amelyet Galateának nevez el. Minthogy minden művész kicsit bolond is, nem lehet rossz néven venni tőle, hogy a szobor jobban megtetszik neki, mint az eredetije: beleszeret Galateába, a kis Chloé legnagyobb szomorúságára, minthogy ő viszont Pygmalionba szerelmes, reménytelenül.

A szobrász halálosan féltékeny szobrára, még megtekinteni sem engedi. Midast, a híres athéni műpártoló bankár-uzsorást is kidobja. Az istenekhez fohászkodik, hogy keltsék életre Galateát. Imája nyomán, össze is ül az olymposi értekezlet, Zeus főisten és a társistenek részvételével és hosszú vita után úgy döntenek, hogy teljesítik Pygmalion kérelmét. Határidő: még aznap: Felelős: Pallas Athene.