Szerelmes Istenek - vidám, zenés szatíra
Zenéjét bábszínpadra alkalmazta: Wenninger László
Szobrász: Bródy Vera és Jakab Gyula
Darvas Szilárd és Gádor Béla zenés szatírája az antik Görögországban játszódik, abban a korban amikor a néphit szerint az istenek az Olymposon laktak. Onnan jártak le időnként, hogy beleavatkoznak az emberek ügyes-bajos dolgaiba, furcsa bonyodalmakba s nem egyszer szerelmi kalandokba keveredjek.
A történet maga a közismert Pygmalion-monda.
Pygmalion kiváló athéni szobrász Chloé nevű fiatal modellről egy csodaszép szobrot készít, amelyet Galateának nevez el. Minthogy minden művész kicsit bolond is, nem lehet rossz néven venni tőle, hogy a szobor jobban megtetszik neki, mint az eredetije: beleszeret Galateába, a kis Chloé legnagyobb szomorúságára, minthogy ő viszont Pygmalionba szerelmes, reménytelenül.
A szobrász halálosan féltékeny szobrára, még megtekinteni sem engedi. Midast, a híres athéni műpártoló bankár-uzsorást is kidobja. Az istenekhez fohászkodik, hogy keltsék életre Galateát. Imája nyomán, össze is ül az olymposi értekezlet, Zeus főisten és a társistenek részvételével és hosszú vita után úgy döntenek, hogy teljesítik Pygmalion kérelmét. Határidő: még aznap: Felelős: Pallas Athene.
| Rendező: | Apáthi Imre | 
| Darab: | Szerelmes Istenek | 
| Szerzők: | Darvas Szilárd - Gádor Béla | 
| Báb: | Szűr-Szabó József | 
| Díszlet: | Köpeczi-Bócz István | 
| Zene: | Franz Suppé | 
| Bemutató: | 1955. V. 20. | 
| Báb adatok: | 
	gapitos báb, mintázott, papírmasé fej, olaj, faragott fa kéz, vászon.  |