Bábkatalógus

Bábpantomim

Játsszák: Erdős István, Gyurkó Henrik, Kássa Melinda, Szakály Márta, Pataky Imre, Varanyi Lajos

A rendezők munkatársai:

Dallos Ibolya, Halmy Izolda és Pálfi Éva

A keretjátékot tervezte: Ambrus Imre

Szerkesztette és rendezte: Balogh Géza

Szaktanácsadó: Szabolcsi Miklós

Talán a címe is jelzi: a Bábuk és bohócok elnevezésű műsor egy lassacskán ciklussá rendeződő sorozat újabb bemutatója. A bábuk és emberek, a Tárgyak és emberek, legutóbb pedig az Arcok és álarcok voltak az Állami Bábszínház olyan típusú összeállításai, amelyek egy-egy központi gondolat szálára felfűzve különböző jelenetekben láttatták az ember viszonyát az őt körülvevő valósághoz. Megmutatták törekvései és ütközései közepette kialakult különböző magatartás-formáit – valódi lényét is a felvállalt báb-testekben és álruhákban. Nem egyszer az ember szerepjátszásból, elrejtőző és magát megmutató szándékában bohócruhát s álarcot ölt; úgy lép a külvilág porondjára, hogy a cirkusz reflektorfény segítségével világítsa meg kora arculatát. „Művész, író bohócruhában, a Cirkusz, mint az élet, világ, irodalmi nagyüzem: ismerős motívumok” – állapítja meg Szabolcsi Miklós. – Ismerősek és mégsem egyedüliek: az újabb kori európai művészetben, irodalomban, festészetben, zenében és filmekben gyakran felbukkanó, azonosítás ez.” A bábuk és bohócok a bohócmaszk mögé rejtőzött – védekező vagy tenni vágyó – ember dilemmáiról és választási lehetőségeiről szól. Ez a maszk nem mindig valóságos: sokkal gyakoribb, amikor érzéseink, gondolataink és tetteink bújnak álarc mögé. A műsorban szereplő hat pantomimjáték klasszikus és mai írók, zeneszerzők műveire kel életre. A játékokat ihlető eredeti művek szerzői – más-más korban és társadalomban élve – különféle módokon irányítják hőseik sorsát, s így különböző, egymással vitatkozó embertípusok és magatartások vonulnak fel az előadásban. A végső szó Karinthy Frigyesé, akinek ifjú hőse, csalódások és keserves küzdelmek árán végül mégiscsak eljátszhatja „a melódiát, amit régen-régen hallott egyszer zengeni és zokogni szívében”. A bábjáték egyszere táguló kifejező eszközei lehetővé teszik, hogy a műsor a legváltozatosabb formanyelven szólalhasson nézőihez: hagyományos bábok és most első ízben alkalmazott animációs eszközök, árnyjátékok és óriásmaszkok állnak a groteszk egyfelvonásosok és jelenetek szolgálatában. A közjátékok pedig megidézik a társművészeteket: Shakespeare, Aragon, Babits, Kosztolányi, Zelk Zoltán, Kálnoky László és mások versrészeletei, Chagall, Miro, Klee, Picassom, Gulácsy, Derkovits és Kondor képei Fellini filmalakjai készítik fel a nézőt a különféle hangvételű és műfajú báb- és bohócjátékokra.

Műsor:

• Gömbök és kockák (két moralitás játék)
• Két Pierrot-játék: A holdkóros, A kókler (bábpantomimok)
• Samuel Beckett: Jelenet szöveg nélkül (A és B úr)
• Ránki György: A cirkusz